Rákos - Galga - Csórrét

SZIE-MKK | BME-EIK | VITUKI
SZIE-MKK Kémia és Biokémia Tanszék | BME-EIK Vizi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék | VITUKI Rt.
víztest tipológia | feltáró monitoring | környezeti értékelés | kivizsgálási monitoring | módszertani ajánlások
Rákos-patak és tórendszere | Galga-patak | Csórréti-tározó
1. Részjelentés | 2. Részjelentés
tudományos cikkek | konferenciák
subglobal7 link | subglobal7 link | subglobal7 link | subglobal7 link | subglobal7 link | subglobal7 link | subglobal7 link
subglobal8 link | subglobal8 link | subglobal8 link | subglobal8 link | subglobal8 link | subglobal8 link | subglobal8 link

Mintaterületek

Galga-patak

 

Elhelyezkedés és domborzat

A Galga-patak vízgyűjtőjét a 2. ábra mutatja. A Galga a Cserhát központi részén, Szandavár környékén ered, és a hegység keleti-délkeleti lejtőinek vizeit gyűjti össze. A vízgyűjtő 568 km 2, hosszan elnyúló alakú, átlagos szélessége mintegy 10 km, legmagasabb pontja 545 m. A domborzat változatos, a patak völgye mentén dombvidéki és síksági területek egyaránt megtalálhatók, a vízgyűjtő nagyjából fele 200 m felett van. A Galga völgyfője Délkút-major közelében, Becskétől északra van, maga a patak 217 magasságban ered. Galgaguta és Acsa közötti eróziós völgyszakasz aszimmetrikus, mert a bal parti lejtők meredekek, a völgy jobb oldala ezzel szemben jóval alacsonyabb és laposabb. A völgy vonulata Acsa és Püspökhatvan között a korábbi észak-dél irányhoz képest megtörik. Acsánál befordul az Acsai-völgy nyugati-keleti törésébe, majd újra dél felé kanyarodik. A Püspökhatvan felett nyíló Sinkár-völgytől kezdve a patak völgye újra kiszélesedik, és egyre erősebben a tektonikus árok jellemvonását ölti magára. A Galga 58 km megtétele után Jászfelsőszentgyörgy fölött torkollik a Zagyvába 111 m magasan. A patak átlagos esése 1,8% körüli, de a felső szakaszán az esés eléri a 4-5 %-t. Helyenként az esés igen alacsony, így a Némedi- és Egres-patakok közötti szakaszon csupán 0,7%, a Hévízgyörk alatti szakaszon egész az Emese-patakig 0,1%, s csak a torkolata közelében növekszik ismételten 0,6 %-ra. A patak völgye középső részén lapos, ahol a kavics és homok egyre mélyebben van a vastagodó folyóvízi agyag, iszap és homok alatt. A patak árterülete 84 km 2. Vízmérő állomások: Galgamácsa, 1933- 1999, a részvízgyűjtő terület nagysága: 288 km 2; Hévízgyörk, 1946- 1999, a részvízgyűjtő terület nagysága: 416 km 2. Az állomásokon vízhozam, hőmérséklet és hordalékhozamokat is mérnek (Vízrendezési koncepció és stratégia 2002). A Galga-patak jelentősebb mellékágai: Emse, Sósi, Egres, Breda, Némedi, Megyerke, Sinkár, Legéndi, Gólya, Halyagos, Szécsénkei és Becskei patakok.

A Galga vízgyűjtője két tájtípust foglal magába:

  • Nem karbonátos kőzetű hegységek, dombságok tágas, teraszos völgyszakaszai. E tájökológiai típus különböző, de több ökológiai fácies csoportból tevődik össze.
  • Mentesített ártér, holtmedrekkel, réti talajosodó öntésföldekkel (Pest megye környezeti jellemzői 1993).

A Galga vidékén az andezites területeken az intenzív, rövididejű csapadékok hatására jelentős eróziós területek alakultak ki. Itt nem csak a felületi eróziós tevékenységek a jelentősek, hanem a számottevő mértékű az erőteljes erózió következtében létrejött árkos, vízmosásos eróziós terület is (Vízrendezési Koncepció és Stratégia 2002).

Éghajlat

A vízgyűjtőterületet jellemző éghajlati mutatók a következők:

  • 1950-2000 óra a napfénytartam évi összege,
  • 4300-4400 MJm - 2 a napsugárzás évi összege,
  • az évi középhőmérséklet: 9 -10,5 o C,
  • a januári középhőmérséklet: (-2,5) – (-1,5) o C
  • a júliusi középhőmérséklet: 18 - 21 o C
  • a csapadék évi mennyisége: 550 – 600 mm
  • a tényleges párolgás évi összege: 475 – 500 mm
  • integrált éghajlati típusa: a tenyészidőszakban elégtelen nedvességű
  • Uralkodó szélirány: É-Ény-i.
  • a klímazóna tipológia:
  • tölgyes erdők öve humid jellegű klímával
  • dombvidéki és alföldperemi erdős puszták öve szemihumid – szemiarid jellegű klímával
  • mérsékelten száraz erdős puszták az Alföld szélén, rövid száraz periódussal, szemihumid – szemiarid jellegű klímával (MNA 1989).

Geológia és hidrogeológia

E fejezet tartalmát a Vízrendezési koncepció és stratégia (2002) szerint tárgyaljuk.Geomorfológiai értelemben vett alapját alkotó pannon rétegek (agyag, homok) északról dél felé haladva fokozatosan vastagodnak. A Galga gyakran változtatta folyásirányát, de mint a durvább üledék, főleg a kavics elhelyezkedése és vastagsága bizonyítja, a meder mindig dél-délkelet felé futott. Északi szakaszán halmozta fel vastag kavicskötegét, majd később az 5 – 10 m vastag homokot. Középső része teljesen lapos. E sekély medencében a kavics és homok egyre mélyebbre került a vastagodó folyóvízi agyag, iszap és homok alatt. Déli részén lösztakaróval borította a medret.

A patak déli részén fiatal pleisztocén üledékek a jellemzők, a lejtőkön lösz, futóhomok, teraszkavics, valamint holocén hordalék. A Galga-völgy nyers öntéstalajai mellett legnagyobbrészt a löszön kialakult barnaföld a legjellemzőbb talajtípus. Színező elemként jelenik meg e térségben a nyers öntések mellett a homokos vályog mechanikai összetételű, a homokra jellemző vízgazdálkodású, karbonátos réti talaj, hasonlóan a kis területen elhelyezkedő karbonátos futóhomokhoz. A Galga-patak geológiai felépítése mutatja, hogy hidrogeokémiai besorolásában a kavics és a homok mellett a nagy karbonát tartalom a jellemző.

Képek a területről

Rólunk | Oldaltérkép | Kapcsolat | ©2006 KTI Kht.